A látszat gyakran csal. Ez a fajta még a terrierek között is kiválik különleges temperamentumával! A kényes, jámbor, elegáns megjelenés megtévesztő. A bedlington egyáltalán nem félénk, inkább kifejezetten harcias, rámenős, bátor kutya. Igazi terrier! Viselkedését, természetének lényegét akkor érthetjük meg igazán, ha megvizsgáljuk kialakulásának történetét.
Vadászkutya, vadorzó, viador
A bedlington a terriercsalád egyik legrégebbi tagja. Valószínűleg az angliai Northhumberlandból származik, de ha ennél többet akarunk tudni, a dokumentált tények hiányában csak “intelligens találgatásokra és feltételezésekre” hagyatkozhatunk Az első bedlington, amelyre adatunk van, s amelyik, tegyük rögtön hozzá, még nem viselte fajtája nevét, Squire Trevelyan “Old Flynt” nevű kutyája volt, mely l782-ben született. A kutyatörténészek élete sokkal könnyebb, ha az l873 utáni időszakkal foglalkoznak, mivel az ekkor megalakult Angol Kennel klub azóta gondos adatgyűjtést és nyilvántartást végez. A klub első tenyészkönyve harminc bedlington terrier nevét tartalmazza. Ezeket a kutyákat akkoriban Rothbury terriereknek hívták, leginkább azért, mert a fajta egyik közismert példánya Rothburyben élt. Ki gondolná ma már, hogy a bedlingtonok valaha kiváló vadászkutyák voltak? Eredetileg dúvadírtásra, patkány- és kígyófogásra, szárnyas vadak vadászatára használták őket. S miközben feladatkörük változott – a föld alatt folytatott rágcsálóvadászat helyett a felszíni nyúlfogás lett a fő profiljuk -, megváltozott felépítésük, átalakultak körvonalaik. A rövid lábak helyébe hosszúak kerültek, a robosztus, erős felépítés elegáns, áramvonalas alkatnak adta át a helyét. Ebben az átalakulásban egyébként a whippetnek is volt némi szerepe… Milyen fajták vehettek még részt a bedlington megszületésében? Feltehetően a bull- és a dandie dinmont terrier, ám valószínűleg agarak vére is csörgedez a fajta ereiben. A bedlington nem csak vadászatra volt alkalmas. Az angliai Bedlington bányavárosban a bányászok megbízható kisérője, jelző- és őrzőkutyája volt, sőt – és ezt már végképp nehéz elképzeli erről a “barikáról” – kutyaviadalokban is megállta a helyét! A terrier bátor vadászösztönének és kitartásának az ötvözése a kutyaversenyek sztárfutója ügyességével mellesleg olyan kutyát eredményezett, mely minden vadorzó álma. Mind a mai napig akadnak Angliában olyan emberek, akik a bedlingtont “cigánykutyának” hívják…
Föld alól fotelbe!
A századforduló táján a fajta szerepkört váltott. A kifinomult kutyabarátok elegáns társa lett a szalonokban. Dolgos őseit meghazudtolva finom modorra tett szert, s megszerette a luxust. Közben a trimmelés, nyírás művelete hatalmasat fejlődött, s ami korábban a felesleges szőrzet gyors és elnagyolt módon történő eltávolítása volt, idővel valóságos művészeti ágazattá nőtte ki magát: a kutya eleve sajátos sziluettjének leleményes továbbalakításává és kiemelésévé. A fej egyre inkább kezdett körtére hasonlítani, a szegy mélyebb lett, A hátsó fertály erőteljesebb és lendületesebben ívelt. A bundát ollóval nyírják. idő és türelem kell hozzá, de kevesebb hozzáértést és ügyességet követel, mint a legtöbb terrier preparálása. A modern bedlington mozgása könnyed és ruganyos, s ha lassabban mozog, bizony már-már affektáltnak tűnik. De mikor vágtázik, izmos testének minden porcikája mozgásba lendül, gerince szinte zsebkés pengéjeként csapódik önmaga alá, s a hátulsó lábak előbbre nyúlnak ki, mint a mellsők, ugyanúgy, mint az agaraknál.
Nos, a fajta múltjának ismeretében a bedlington terrierek gazdáinak egyáltalán nem kell félniük attól, hogy kiképzésre vigyék kutyáikat. A bedlington kifejezetten jól fogja magát érezni az iskolán, lelkesen és harcias vesz részt az őrző-védő gyakorlatokban, a kiképzés edzi izmait, levezeti felesleges energiáit, játékkedvét. Mert igaz ugyan, hogy ma már ő is lakáskutya, kedvenc, de miután sikerült megőriznie ősei temperamentumát, testileg-lelkileg hasznára válik, ha nem úgy bánunk vele, mint holmi báránykával, hanem úgy, mint egy igazi, jóféle terrierrel!
