Kenneltörténelem

Kedves Látogató!

 

Köszönjük, hogy felkereste honlapunkat! Röviden elmesélem azt a történetet ami odáig vezetett, hogy bátorkodtunk a feleségemmel létrehozni ezt a weboldalt.

1983-at írunk. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a bedlington tartás akkoriban még a legkisebb méretű gyerekcipőben járt. Mondhatni, hogy magát a fajtát is csak egy nagyon szűk kör ismerte Magyarországon. Mint ahogy abban az időben a legtöbben, mi is kutyás könyveket lapozgatva találkoztunk először bedlingtonnal. Akkor határoztuk el, hogy szeretnénk egy ilyen kutyát. Egy szerencsés találkozás alkalmával kis idő múlva teljesült a vágyunk és megérkezett hozzánk Jessy(16 évet volt velünk!), akivel minden el kezdődött.

Rajongók lettünk! Tövisrózsakerti Gigi”Jessy” volt akkor az országban a 13-as számú kutya ebben a fajtában! Elkezdtünk komolyan foglalkozni a fajtával, elhivatott bedlingtonossá váltunk. Voltak kiállítások, nagyrészt belföldön, fedeztetések, szaporulatok. Hozzájutottunk egy kan kutyához Csehországból. Később már rengeteg kapcsolatra tettünk szert és egy híres angol kennelből(Rathsrigg)sikerült venni egy kutyát aki Gini névre hallgatott. Közben rengeteg kiállításon, versenyen vettünk részt, egyre komolyabb sikereket elérve. 12 saját kutyánk volt, 8 alomban 23 kölyök a Carmencita kennelünkben! Nem túlzás azt mondanom, hogy több volt mint hobby, ez az egész az életünk részévé vált. 2001-ben belevágtunk egy építkezésbe és három gyermekkel a munka és házépítés mellett egyre kevesebb szabadidőnk volt. Sajnos rákényszerültünk felhagyni a versenyeken és kiállításokon való részvétellel.

Mindeközben persze folyamatosan voltak bedlingtonjaink, egészen 2015-ig. Akkor, Amina halálával lezárult egy hosszú, tartalmas, élményekben gazdag fejezet az életünkben. 31 év után bedlington nélkül maradtunk!

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy itt még nincs vége a történetnek. Való igaz, akkor azt gondoltuk, hogy vége. Aztán eltelt pár hónap és rájöttünk: lehet bedlington nélkül élni, de nem nekünk!!!! Maradt egy űr amit éreztünk ugyan, de sosem mondtunk ki. 2016 tavaszán elhatároztam (akkor még a feleségem tudta nélkül), hogy ha törik ha szakad, nekünk szükségünk van bedlingtonra. Meg is állapodtam egy szlovák kennel tulajdonosával. Két lány kutya közül lehetett választani, de ezen a ponton már be akartam vonni a feleségem, ezért eljött velem Szlovákiába. Megérkeztünk a helyre ahol a kiskutyák voltak és ott tudatosult benne, hogy miért is jöttünk. A kutyusokat látván nehezen tudta volna titkolni az érzéseit. Így lett családtag Olivia Sun Garden Calypsa. A szakértők által ajánlott kennel minden reményünket beváltotta-nagyon szép kiskutyává cseperedett és akkor eldőlt: FOLYTATJUK!

Folytatjuk azt az utat amit eddig bejártunk, és bár tartottunk némi szünetet, de ez mit sem változtatott azon az elszántságon és töretlen rajongáson amit mindig is éreztünk a fajta népszerűsítésének irányában.

A gyerekeink közben kirepültek a családi fészekből és újra több lehetőségünk nyílt, versenyekre, kiállításokra járni. Visszatértünk és nem titkolt célunk a fajta minél szélesebb körben való bemutatása, a versenyeken és kiállításokon történő eseményekről adott tájékoztatás, valamint nem utolsó sorban egy meglévő és jó közösség megtartása és építése!

Ezzel az oldallal egy olyan felületet szeretnénk nyújtani az emberek számára, ahol bárki megismerkedhet a fajtával és akit érdekel, folyamatosan nyomon követheti a velünk történő híreket, ezáltal pedig bepillantást nyerhet a bedlington terrierek csodás világába.

Kellemes böngészést kívánunk!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.